Paradicsomos giliszta rögtönzött módra

Mit készít az ember, ha váratlan szállóvendégei érkeznek este kilenckor? Semmit, felkínálja nekik a szülinapi buliról megmentett pizzákat, tramezziniket, tortákat és sütiket.
De mit csinál a gasztrotünemény másnap, ha a szállóvendégek ebédet követelnek finoman és toporzékolva? Nos, a gasztrotünemény, gondolom én, fogja magát és összehoz egy ötfogásos ünnepi asztalt.
Egy hozzám hasonlatos gasztrosárkány viszont összedob egy paradicsomos gilisztás egytálételt. És még csak rozmaringot sem tesz bele, mert esik kint az eső, és lusta kimenni, hogy megnyesse a rozmaringbokrot.
Helyette szétnéz a hűtőben, hátha talál benne valami ehetőt. És akkor talál a hűtőben szalonnát, petrezselymet, A kredencben pedig konzerv paradicsomot. Ollót ragad, és elkezdi felvágni a belevalókat. Kezdi a hagymával.

Ha nincs ollónk, akár mg kést is használhatunk, vagy egyéb nyesőszerszámot.

Majd belevág a szalonnába.

Kiskorú asztalra ültetése elhagyható. Ízlés szerint állíthatjuk is.

 Aztán a petrezselyembe.

Serpenyőben olivaolajat hevít, aztán rádöbben, a zsír jobban illett volna a fogásba. Elhatározza, ha legközelebb szárnyasvendégei lesznek, jobban odafigyel a zsiradék fajtájára és minőségére. Most viszont marad az olaj, melyen óvatosan megpirítja a karikára vágott hagymát. Vigyáz, kivételesen esze ágában sincs odaégetni. Éppen mozt közölte a vendégekkel, hogy roppant komoly hangvételű gasztronómiai honlap társszerkesztője. Nem égetheti oda tehát a hagymát, ki kell tennie magáért! Ki is tesz. Rádobálja a szőkére sült hagymamarikákra az ugyancsak csíkokra vágott füstölt szalonnáját. Ezt is diszkréten pirítja, úgy, ahogy a tévében látta. És ezután következik a neheze. A paradicsomos konzerv kinyitása. Általában nem okoz neki gondot, de most két konzervből kettőnek szakad le a füle, mielőtt kinyílt volna. Egy magára valamit is adó gasztrosárkány ebben a helyzetben orálisan utasítja a Toszkánt, azonnal csináljon valamit a dobozokkal, mert már megint odaég az ebéd. A Toszkán hosszas kutatás után végre közli, hogy nem találja a konzervnyitót, gasztrosárkány dühösen kihúzza a fiókból, majd hozzávágja finoman Toszkán fejéhez, hogy  a szeme előtt legyen.
Végre kinyeri a paradicsomot a dobozokból, rutinosan és látványosan rálöttyinti az olajban várakozó hagymákra és szalonnákra. Kicsit megsózza, a borstól ezúttal eltekint.
Kifőz hozzá nyolc személyre úgy 75 dkg. makarónit, ami csak magyarul makaróni, valójában bucatini, de ez mellékes. Nevezzük inkább csőtésztának, az nem okozhat vitát toszkán és magyar gyomrok között.
Míg a tészta fő és a paradicsomos szósz lassú tűzön jólnevelten rotyog, bátran nyírjuk meg unokaöcsénket. Az olló kéznél, unokaöcsénk kéznél, minő nagyszerű alkalom a fodrásztevékenységre!

Hálás jóságok az unokaöccsök!

Miután levágtuk Öcsi haját, és a tészta is kifőtt, beleforgathatjuk a még tűzön rotyogó szalonnás paradicsomba. Természetesen a tésztát, nem Öcsit! Tűz lekapcs.
Gyermekasztalon sikkesen, felnőttasztalon rusztikusan, fazékban tálalunk. Vágott petrezselymet szórunk mindkét verzióra, reszelt parmezánsajttal kísérjük, és kész is van a bucatini all'amatriciana- hoz hasonló valami. Matricát viszont nem tettünk bele, ezért inkább Paradicsomos-szalonnás giliszta néven kínáljuk.
Nagy sikert arat, pedig oda sem égett!

Csókol, 

ÁghIca