Orosz KémTorta "011"

Oroszkrémtortának nem igen nevezhetem, mivel hiányzik belőle több lényeges belevaló, ami történetesen azzá tenné. Kiskorúaknak és egyéb alkoholmentes lényeknek szántam, ezért nincsen benne rum. Továbbá infantilis eredetű fujjozási-, kipiszkálási-, és köpködési okokból mazsolát és kandírozott gyümölcsöket sem tartalmaz. Ellenben remekül álcázza magát, ez vitathatatlan, így megérdemelten kapta az Orosz Kémtorta címet. Nagyobbik lányom 11. születésnapjára készítettem, innen a "011" fedőnév.


Úgy kezdődött, hogy a leány oroszkrémtortát rendelt a születésnapjára. Ebben nincs is semmi rendhagyó, minden évben azt kér, és kap is. Legalábbis mindig valami olyasmit. Kapott már Orosz RémTortát, a mostanihoz hasonló Orosz Kémtortát, de Rossz Krémtortát is. A paletta folyamatosan és izgalmasan, évről-évre bővül.
Ezúttal úgy terveztem, a szokásos, nagy, ámde lapos helyett egy helyes, kicsi, magas tortával lepem meg. Igenám, de nincs helyes, kicsi, magas tortaformám. Két lehetősegem volt: veszek egyet...vagy...természetesen a vagy mellett döntöttem. Szegény ember vízzel főz...hát maradtam a meglévő otromba, nagy és széles tortaformámnál. Kibéleltem sütőpapírral (ennek hiányában természetesen vajaztam és liszteztem volna), majd bekavartam a 7 tojásos, hagyományos piskótamaszlagomat. Kezdő gasztrobűnözők kedvéért elmesélem, számtalan módja van a piskóta készítésének. Én most az egyszerűség és érthetőség végett egyiket sem ismertetem, mellesleg se kedvem, se türelmem nincs hozzá. Egye fene, azért azt elárulom, hogy a 7 tojás mellé kell még 7 kanál cukor és 7 kanál liszt is.
Tehát megsütöttem a piskótámat. Természetesen az első negyed órában nem nyitottam ki a sütőajtót, ahogy anyukámtól tanultam, ( aki pedig az ő anyukájától, aki pedig az övétől, és így tovább) nehogy összeessen a tészta. Eme felelőtlen tettlegesség nélkül is nagy eséllyel összeesik rendszeresen a piskótám, de legalább a lelkiismeretem tiszta marad, és simán hibáztathatom a malőrért a férjemet vagy az anyósom fiát, ritkább esetben a gyerekeim apját.
Tűpróbával ellenőriztem, majd hivatalosan sültnek nyílvánítottam a tésztát. (Sületlenség esetén azonnal csukjuk vissza a sütőajtót, ki ne engedjük a piskótát, akkor sem, ha férjünk szeme már napok óta kopog az alultápláltságtól, és akkor sem, ha apukánk gyomrában delet ütött a toronyóra.)
Sültté nyílvánítás után én még bent hagyom kicsit a kikapcsolt és nyitott sütőben. Ha jól tudom ezt is azért csinálom, hogy ne essen össze. ( Persze még ettől függetlenül is simán összeesik, de erről is szinte mindig a férjek tehetnek. Nálunk legalábbis mindenért a férj a felelős, ettől érzi magát igazi férfinak. Bátran bátorítok minden kedves férjjel ellátott gasztrotüneményt, ne fosszák meg emberüket a felelősség üdítő és magasztos érzésétől. Ennyi kijár nekik is! )
De elkanyarodtam, már megint. Szóval kiszedtem a sütőből, és végre önelégülten csodálhattam a szépséges, aranysárgára sült piskótámat, ami kivételesen és furcsával határos módon ezúttal még csak össze sem esett. Persze magas nem lett, de az ötlet már meg volt, hogyan segíthetek rajta. Megfelelő méretű tányért ragadtam, rátettem, körbevágtam. Persze ettől sem nőtt meg, de optikailag máris magasabbnak tűnt. Ezután a kerek piskótát ketté vágtam, majd a széléről leesett hossszú kígyót is, hosszában. Így kaptam két tortalapot, és két piskótakígyót. A kígyókat csigaformában rápróbáltam a kerek lapra, szerencsémre a kettő együtt pont befedte a tortalapot!

Ezután következett a töltés. Rutinosabb konyhatündérek bátran variálhatják a munkafolyamatokat, én nem vagyok se túl ügyes, se túl rutinos, így maradok a piskótakavarás-sütés-vágás-töltés-díszítés sorrendnél.
Előzőleg pudingos-tejszínhabos krémet készítettem, ezzel töltöttem, és kentem be kívülről is a tortát. ( a piskótakígyó technikai- és esztétikai megfontolásból középre került ) A torta krémmel összemaszatolt oldalára apróra vágott mandulát szórtam, ( bár a ragasztgattam kifejezés jobban fedi a valóságot, a szórás elegánsan hangzik, de nekem függőleges felületre ritkán sikerül igazán elegáns stílusban szórni bármit is).

A torta tetejét felvert tejszínnel díszítettem. Meg félbevágott mandulákkal. Végül fahéjat dobáltam a közepére. ( Ha nincs otthon darabos fahéjad, bátran meghámozhatsz bármilyen élő fát, esetleg bútordarabot. )

A kalóriákat nem számoltam. Főételként úgyis pizza lesz, akkor meg úgyis mindegy. Ha lúd, legyen kövér!

Felvágva:

Biztos senkit nem érdekel, de ma nagyon ráérek, ezért elárulom, hogyan készítettem, illetve hogyan kellett volna készítenem a krémet.

Belevalók: 

1 csomag főznivaló vaníilás pudingpor.

4 dl tej

4 kanál porcukor

Fentieket vízgőz fölött sűrűre főzzük. Lehűtjük. Utána felverünk 4 dl tejszínt ( a cukrot már belefőzted a krémbe, ebbe már felesleges tenni)

A kihűlt krémet robotgéppel átkeverjük ( ez a művelet elhagyható, egy szakácskönyv sem mondja, de én olyan béna vagyok, hogyha nem így teszek, egy pudindarabokkal spékelt tejszínhabot kapok eredményül), majd óvatosan összeforgatjuk  a keményre vert tejszínnel. Na jó, nem kell olyan óvatosan. Ha nem bízol tejszíned állóképességében ( attól tartasz összeesik jóval a tálalás előtt), csurgass rá 2 lap felolvasztott zselatint, mielőtt a pudingos trutyival összekutyulod. 

Már fentebb említettem, én elrontottam a krémet, ugyanis 4 helyett 5 dl tejszínt tettem bele, amitől jó sok lett, mégsem ajánlom, mert a vaníliás puding ízét teljesen elnyomta. Jó lett így is, csak a kutya nem hiszi el, hogy krémet is tartalmaz. Vagyis feleslegesen dolgoztam.

ölel,

ÁgyIcátok