2011. március 8., kedd

Schiacciata alla fiorentina - firenzei kevert sütemény

Ez a finom és egyszerű sütemény, ahogy a neve is jelzi, Firenzében született, de egész Toszkánában nagy népszerűségnek örvend. Bár tipikusan karneváli édesség, nem csak a farsangi időszakban, hanem egész évben szívesen készítik. Az alábbi recept olyan régi, hogy a hozzávalókat nem grammban, hanem kanálban adja meg, így szállt generációról generációra, és maradt meg a mai napig eredeti formájában. ( Legalábbis ezt írta a neten talált recept. ) Hitelesebb lett volna anyósom saját, jól bevált receptjét ide másolnom, de sajnos anyósom receptje valahogy így szólt: " Hát mi kell bele? A szokásos, egy kis liszt, cukor, tojás...meg ilyesmi. ja és olivaolaj is...." Aztán a lépcsőházban még utánam szólt, el ne felejtsek rakni bele sütőport is, mert attól lesz jó az íze. Nem attól fog feljönni, attól lesz jó az íze. AZért én még egyszer bepróbálkoztam, és megkértem szépen, inkább írja le a hozzávalókat, mert mire hazaérek, elfelejtem, hogy a kevés liszt után a kevés cukor, vagy a kis olivaolaj következik. Természetesen le is írta nekem, mert rendes, és nem őrzi féltékenyen a receptjeit. El is készítettem akkoriban, de attól tartok, valamit írásban is kihagyhatott, mert egészen máshogy nézett ki, mint az övé. Rossz lett magyarul, és hiába tettem bele a sütőport, az sem adta meg a kívánt finom ízt. Egy szó mint száz, inkább a google-tól kértem használható receptet. Kipróbáltam, jó lett!
Íme:


12 kanál liszt ( kb. 2oo g)

8-1o kanál cukor (kb. 15o g)

8 kanál tej (kb. 6o g)

6 kanál olaj (kb. 3o g) bármilyen furcsa, Toszkánában ESZ olivaolajat használnak hozzá! Ha tehetjük, ne helyettesítsük napraforgó-, csukamáj- vagy hajolajjal. Ha nem tehetjük, igazából bármelyik megteszi.

2 tojás

1 narancs leve és leszerelt héja

1 zacskó sütőpor ( csakis az íze miatt)

1 zacskó vaníliás cukor vagy vanilia kivonat (elhagyható)

Porcukor a szóráshoz, kakaópor a díszítéshez

Fenti mennyiségek egy kis, négyszögletes tepsiformához ajánlottak. (kb. 2ox25 cm). A hagyomány ragaszkodik a négyszögletes formához, ezért ha csak kerek formád van, javaslom:
1. A kör négyszögesítését
2. Egy téglalap alakú tepsi azonnali beszerzését
3. Vállald a kockázatot, talán a kerek formában is megsül a cucc!

Elkészítés
Figyelem: Ehhez a recepthez fontos, hogy ne keverd a sütőport a lisztbe, bármilyen hülyén hangzik! Utoljára szabad csak a masszába tenni! Csak úgy adja meg - gondolom - azt a kellemetes és megfeleően finom sütőporos ízt!


A tojásokat jól kikeverjük a cukorral, majd hozzáadjuk sorban a lisztet, a tejet, az olajat, a vaníliát, valamint a narancslét és a narancshéjat. Jól kidolgozzuk a tésztát, majd a végén a sütőport is hozzáadjuk. Vajazott, lisztezett tepsibe öntjük és kb. 165 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütjük. (kb. 3o-4o perc)

A tűpróbát lehetőleg ne bízza senki magyar nyelvet törő illetőre! A tűzpróba súlyos és égető következményeket vonhat maga után!

Amennyiben minden óvintézkedést betartottunk, tűpróbát, nem tűzpróbát alkalmaztunk, és a konyha sem égett le, a tepsiben hagyjuk kihűlni a süteményt, majd tálra borítjuk.

A klasszikus recept szerint gazdagon megszórjuk porcukorral, és ha tényleg igazi firenzei schiacciatára vágyunk, a közepére kakaóval ráhinthetjük Firenze szimbólumát, a híres Gigliot. (liliom)

Nesztek, ezt: Ha ráraksz a képernyőre egy papírt, remekül körbe lehet rajzolni, ne vesztegesd az időt  nyomtatóval, az papírba, tintába és pénzbe kerül. Arról nem is beszélve, hogy nem értesz hozzá.


A gazdagított változathoz a kész tésztát kettévágjuk és felvert tejszínnel töltjük.
Javaslom olasz, lehetőleg Mukki márkájú és feliratú friss tejszín beszerzését, ez mindenféle adalék nélkül felverhető, és kemény marad sokáig. Szavatosság lejártáig mindenesetre biztosan.

Anyukám ízlésének a klasszikus, tejszínhabmentes változat kissé "nyögvenyelős", én speciel szeretem mindkét verziót. Ez csupán ízléstelenég kérdése.

Továbbgondolt, saját verzió

Tulajdonképpen nem is tértem el túlságosan a tejszínhabbal töltött változattól, hiszen friss, felvert tejszínnel töltöttem, illetve vontam be a süti oldalát és a tetejét. A csavart csupán a cukoralapú bevonó képezi.

Cukorbevonó:

3o ml víz

5 g zselatinlap

5o g méz

45o g porcukor


A zselatinlapot a vízzel együtt egy kisebb lábosba tesszük, tíz percig állni hagyjuk, majd hozzáadjuk a mézet, és az egészet addig melegítjük lassú tűzön, amíg a zselatin teljesen elolvad.

Az előzőleg átszitált cukrot robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a felolvasztott zselatinos mézet, majd addig keverjük géppel, amíg össze nem áll az egész. Kézzel is átgyúrjuk végül, ha ragad, szükség szerint porcukrot adunk még hozzá.
A jól kidolgozott cukorbevonót ezután tetszés szerint színezhetjük, (én lustasági- és egyéb okokból nem színezek) jól becsomagolva hónapokig eláll hűtés nélkül. (legalábbis ezt mondják, az enyém már másnap kurva kemény, ilyenkor pár másodpercre beteszem a mikróba, de ennek hiányában esetleg rá lehet ülni pár percre, a seggmeleg is kellően felpuhítja a cukorrészecskéket) Tetszés szerint nyújtható, formázható, bármilyen tortát egyszerűen bevonhatunk vele.

Én most Hello Kittyt rajzoltam rá, persze nem mindenki áll négy és fél éves diktátor nyomása alatt. Bátran lehet rá akármit rajzolni vagy formázni. Ha pedig nincs kedved cukormázat készíteni, de nem akarsz lemondani a tetszetős dekorációról, esetleg hasznáhatsz készen vehető, színes cukorfondant vagy marcipánmasszát. ( gyermeked, unokád, túszod gyurmáját csak a legvégső esetben emeld el, és csak akkor, ha az egészségre ártalmatlan, ehető verziót veszed neki!!! )



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése