La Pasta

Azzal mindenki tisztában van, hogy az olasz nagy tésztazabáló nép. Azzal is, hogy minden nap esznek legalább egyszer. Azt viszont érdemes elárulni, mert talán kevesebben tudják, egy olasznak a tészta nem főfogás: a leves helyett eszik, már ha éppen nem leves van első fogásként.  ( én speciel mg az előző évezredben közltöztem ide, hogy a toszkánokat boldogítsam, anyukám mégis a mai napig rácsodálkozik, ha a tészta után mást is kap nálunk)

Esznek tehát az olaszok is levest, igaz, legtöbb esetben legalább annyi tésztát tesznek ebbe is, mintha tésztaételt tálalnának fel. Megboldogult apósom  villával kanalazta fogyasztotta a leveseket is, ügyesen elkerülve ezáltal még azt a kevés folyadékot is, amit nyomokban tartalmaz egy igazi olasz brodo, minestra, passata di verdura vagy zuppa. (egyszer talán majd mesélek ezekről is...bár a lényeget már elmondtam: a lényeg ezekben is a pasta) 

Ami talán szintén kevésbé közismert, hogy az olaszok a levesbe is reszelt sajtot szórnak. Legyen szó hús-, zöldség- vagy krémlevesről. A sajt legtöbbször parmezán, grana padano vagy, elsősorban Róma környékén, pecorino romano. (ez egy a parmezánhoz hasonló, hosszn érlelt keménysajt, de nem tehén- hanem juhtejből készül). De ennyit kitérőként a levesekről. Ezt a bejegyzést most a tésztának szántam. Másik tévhit, hogy az olaszok nap mint nap nehéz, húsos, ragus, különleges, ilyen-olyan zöldségekben bővelkedő tésztaételeket, lasagnát, tortellinit esznek. Nos, nem. Az ilyesmit meghagyják ők is ünnepnapokra, de legalábbis heti egy-két alkalomra korlátozzák készítésüket. A hétköznapi olasz konyhára a gyors, könnyű elkészítés jellemző. Általában két fogás kerül az asztalra, az említett tészta illetve a levesnek hívott szintén tészta, majd egy express második fogás, ami lehet gyorsan átsütött hús, felvágott, tojás- vagy sajtféleség, friss, kizárólag olivaolajjal meglocsolt salátával, paradicsommal vagy párolt zöldségekkel, mindehhez pedig a régióra jellemző kenyeret rágnak. Toszkánában természetesen a sótlan fajtát. De ismét elkanayarodtam a tésztától. A mindennapokra legjellemzőbb az egyszerű paradicsomos tészta. Aminek főbb hozzávalói, bár ahány ház, annyi szokás, természetesen a paradicsom (friss vagy konzerv), olivaolaj, hagyma vagy fokhagyma (általában nem keverik, vagy ez vagy az), bazsalikom, origánó, petrezselyem vagy egyéb friss fűszerféleség ízlés szerint. A tészt pedig lehet bármilyen formájú és hosszúságú, de hétköznapokon szigorúan tojásmentes durumféle, és ami szintén alap, minden étkezésre frissen illik kifőzni! Nem lefőzni 3 kilót egész hétre! Amíg pedig a tészta fő, még egy magamfajta gasztrosárkány is simán elkészíti a paradicsomszószt.

Mint említettem, ahány háziasszony, annyi recept, én most az anyósom által is készített fajtát ismertetem.

Belevalók: a hagymás alaphoz ( olaszul csak battuto-nak hívják )

                

 egy kis-közepes fej hagyma ( azért írom mindig így, mert ez is ízlés dolga, az olaszok inkább a kicsire voksolnak, magyar ízléshez közelebb áll a közepes)

egy kis "angolzeller" szár darabka 

egy darabka répa

olivaolaj

bazsalikom (friss, fagyasztott...esetleg szárított)

1 doboz paradicsomkonzerv, ill. szezonban 5-6 darab szép piros, húsos, jó érett paradicsom

parmezán, grana padano vagy egyéb kemény sajt

Az alaphoz a zöldségeket (hagyma, répa, angolzeller szára) felíprítjuk.

Elnézést a kép minőségéért, a hagyma csípte az objektív szemét!

Olajon megpároljuk a felvágott zöldségeket, amikor már a répa is kicsit megpuhult, hozzáadjuk a paradicsomkonzervet. Ha friss paradicsomot használunk, előzőleg forró vízbe mártjuk, meghámozzuk, eltávolítjuk a magházát. (magháza van a paradicsomnak? mindegy, szóval kidobáljuk belőle a magokat). Én úgy szoktam, hogy mielőtt a lobogó vízbe szórnám a tésztát, a paradicsomokt dobom bele pár másodpercre, addig, amíg egy kis repedés képződik a héjon. ilyenkor egy mozdulattal, maximum kettővel könnyedén eltávolítható a héj.) Tehát beleöntöttük a paradicsomot a hgymás-répás-zelleres olajba, innenől kezdve pár percig főzzük.  Tényleg csak pár percről, 5-1o-ről van szó legfeljebb! A tűz lekapcsolása előtt megszórjuk ízlés szerint apróra vágott, vagy egészban hagyott bazsalikommal.

Ha a tésztánk is kifőtt, összekeverhetjük a kettőt, de ha játszuk az agyunkat, akár külön is porciózhatjuk. Ahogy a képen van. (én most csak a fotó kedvéért készítettem így, az összekutyulás előnye, hogy nem ragad össze a tészta. Mert az olaszok nem tesznek olajat a vízbe! Vagyis láttam már olyat is, aki tett, de a többi olasz teljesen odáig volt eme gasztett láttán! )

A paradicsomos tészta tetejét reszelt sajtunkkal szórjuk. Ízlés szerint.

Üdv, 

ÁghIca