2011. március 19., szombat

La Pasta


Azzal mindenki tisztában van, hogy az olasz nagy tésztazabáló nép. Azzal is, hogy minden nap esznek legalább egyszer. Azt viszont érdemes elárulni, mert talán kevesebben tudják, egy olasznak a tészta nem főfogás: a leves helyett eszik, már ha éppen nem leves van első fogásként.  ( én speciel mg az előző évezredben közltöztem ide, hogy a toszkánokat boldogítsam, anyukám mégis a mai napig rácsodálkozik, ha a tészta után mást is kap nálunk)
Esznek tehát az olaszok is levest, igaz, legtöbb esetben legalább annyi tésztát tesznek ebbe is, mintha tésztaételt tálalnának fel. Megboldogult apósom  villával kanalazta fogyasztotta a leveseket is, ügyesen elkerülve ezáltal még azt a kevés folyadékot is, amit nyomokban tartalmaz egy igazi olasz brodo, minestra, passata di verdura vagy zuppa. (egyszer talán majd mesélek ezekről is...bár a lényeget már elmondtam: a lényeg ezekben is a pasta
Ami talán szintén kevésbé közismert, hogy az olaszok a levesbe is reszelt sajtot szórnak. Legyen szó hús-, zöldség- vagy krémlevesről. A sajt legtöbbször parmezán, grana padano vagy, elsősorban Róma környékén, pecorino romano. (ez egy a parmezánhoz hasonló, hosszn érlelt keménysajt, de nem tehén- hanem juhtejből készül). De ennyit kitérőként a levesekről. Ezt a bejegyzést most a tésztának szántam. Másik tévhit, hogy az olaszok nap mint nap nehéz, húsos, ragus, különleges, ilyen-olyan zöldségekben bővelkedő tésztaételeket, lasagnát, tortellinit esznek. Nos, nem. Az ilyesmit meghagyják ők is ünnepnapokra, de legalábbis heti egy-két alkalomra korlátozzák készítésüket. A hétköznapi olasz konyhára a gyors, könnyű elkészítés jellemző. Általában két fogás kerül az asztalra, az említett tészta illetve a levesnek hívott szintén tészta, majd egy express második fogás, ami lehet gyorsan átsütött hús, felvágott, tojás- vagy sajtféleség, friss, kizárólag olivaolajjal meglocsolt salátával, paradicsommal vagy párolt zöldségekkel, mindehhez pedig a régióra jellemző kenyeret rágnak. Toszkánában természetesen a sótlan fajtát. De ismét elkanayarodtam a tésztától. A mindennapokra legjellemzőbb az egyszerű paradicsomos tészta. Aminek főbb hozzávalói, bár ahány ház, annyi szokás, természetesen a paradicsom (friss vagy konzerv), olivaolaj, hagyma vagy fokhagyma (általában nem keverik, vagy ez vagy az), bazsalikom, origánó, petrezselyem vagy egyéb friss fűszerféleség ízlés szerint. A tészt pedig lehet bármilyen formájú és hosszúságú, de hétköznapokon szigorúan tojásmentes durumféle, és ami szintén alap, minden étkezésre frissen illik kifőzni! Nem lefőzni 3 kilót egész hétre! Amíg pedig a tészta fő, még egy magamfajta gasztrosárkány is simán elkészíti a paradicsomszószt.

Mint említettem, ahány háziasszony, annyi recept, én most az anyósom által is készített fajtát ismertetem.

Belevalók: a hagymás alaphoz ( olaszul csak battuto-nak hívják )
                
 egy kis-közepes fej hagyma ( azért írom mindig így, mert ez is ízlés dolga, az olaszok inkább a kicsire voksolnak, magyar ízléshez közelebb áll a közepes)

egy kis "angolzeller" szár darabka 

egy darabka répa

olivaolaj

bazsalikom (friss, fagyasztott...esetleg szárított)

1 doboz paradicsomkonzerv, ill. szezonban 5-6 darab szép piros, húsos, jó érett paradicsom

parmezán, grana padano vagy egyéb kemény sajt

Az alaphoz a zöldségeket (hagyma, répa, angolzeller szára) felíprítjuk.

Elnézést a kép minőségéért, a hagyma csípte az objektív szemét!


Olajon megpároljuk a felvágott zöldségeket, amikor már a répa is kicsit megpuhult, hozzáadjuk a paradicsomkonzervet. Ha friss paradicsomot használunk, előzőleg forró vízbe mártjuk, meghámozzuk, eltávolítjuk a magházát. (magháza van a paradicsomnak? mindegy, szóval kidobáljuk belőle a magokat). Én úgy szoktam, hogy mielőtt a lobogó vízbe szórnám a tésztát, a paradicsomokt dobom bele pár másodpercre, addig, amíg egy kis repedés képződik a héjon. ilyenkor egy mozdulattal, maximum kettővel könnyedén eltávolítható a héj.) Tehát beleöntöttük a paradicsomot a hgymás-répás-zelleres olajba, innenől kezdve pár percig főzzük.  Tényleg csak pár percről, 5-1o-ről van szó legfeljebb! A tűz lekapcsolása előtt megszórjuk ízlés szerint apróra vágott, vagy egészban hagyott bazsalikommal.
Ha a tésztánk is kifőtt, összekeverhetjük a kettőt, de ha játszuk az agyunkat, akár külön is porciózhatjuk. Ahogy a képen van. (én most csak a fotó kedvéért készítettem így, az összekutyulás előnye, hogy nem ragad össze a tészta. Mert az olaszok nem tesznek olajat a vízbe! Vagyis láttam már olyat is, aki tett, de a többi olasz teljesen odáig volt eme gasztett láttán! )

A paradicsomos tészta tetejét reszelt sajtunkkal szórjuk. Ízlés szerint.


Üdv, 

ÁghIca




                

1 megjegyzés:

  1. Az én fogadott nagyimnàl mindig rotyog egy fazék paradicsom alapu szosz, mindig!
    (Szàrmazàsi helye Perugia)
    Ami csakis a legjobb, legdràgàbb, legmàrkàsabb, legolaszabb alapanyagokbol készülhet, breton paradicsom mondjuk halàlbüntetés terhével kizàrva.
    Tésztàbol hàrom màrka jöhet szoba,természetesen egyik olaszabb, mint a màsik, fözési idö stopperrel mérve, a 'pasta' nàluk filozofia, életszemlélet, vallàs...

    VálaszTörlés