Elöljáróban annyit, kedvenc aprósütim, ami nagy szó, hiszen úgy vagyok én a sütikkel, mint Gombóc Artúr a csokoládéval: minden színben, formában, ízben, töltve, szórva, egyszóval mindenhogyan szívesen fogyasztom!
Készítését anyukámtól tanultam, ő pedig, ha jól tudom, kaposvári rokonainktól kapta a receptet. Isteni, csak ajánlani tudom! Szó szerint elolvad az ember szájában, így fogakat csak elenyésző mennyiségben tartalmazó élőlényeknek is bátran tudom ajánlani. ( Fogatlan csecsemők esetében javaslom a gyermekorvos megkérdezését; nagyon szigorúan veszik ezek a mai szabályok a hozzátáplálás című roppant kényes témakört! )
A sütemény másik nagy előnye, hogy készítésénél nem marad ki tojásfehérje, mint oly sok omlóstészta esetében.
Belevalók, az omlós tésztához:
4o dkg liszt
1 csomag sütőpor
5 tojássárgája ( ne majrézz, ne morogj előre, hogy most mondtam, kell bele a fehérje is, inkább olvass tovább!
3 kanál porcukor
25 dkg vaj vagy margarin ( én vajpárti vagyok, de ha te éppenséggel a margarinra szavazol, ám legyen)
Hozzávalók a tojáshabhoz:
5 tojásfehérje
25 dkg porcukor
25 dkg darált dió
1 cs. vaníliás cukor
ízlés szerint egy kis reszelt citromhéj (nekem van ízlésem, én teszek bele...és te? )
Készítés: Az omlós tésztához való anyagokat kézzel összegyúrjuk. Ha nem akarod összemaszatolni magad, vagy éppen telefonálsz, fürdesz vagy sablonozol, a férjed kezét is használhatod. Omlós tésztánál előny a hideg kéz, esetleg hőmérővel ellenőrizd, ki a legalkalmasabb a családban a gyúrásra. Széles pengéjű kést is használhatsz, a profi szakácskönyvek egyenesen megltiltják a szerencsétlen gasztrotünciknek, hogy manuálisan érintkezzenek az omlós tésztával. Merthogy akkor nem omlós, hanem porhanyós lesz a tészta. Blablabla. Az enyém mindig tökéletesn szétomlik a számban. Meg a vendégeim szájában is, szóval nem az én szám olyan spéci. Nem hallgatunk tehát a profi szakácskönyvekre, sok benne a mellébeszélés. Ezennel hivatalosan engedélyezem mindenkinek, hogy a tésztájához nyúljon. Persze ha te a késre esküszöl, nekem nyolc. Tehát, ha sikeresen összegyúrtad a maszlagot, tedd be kicsit a hűtőbe pihenni. Vagy ne tedd be, mindegy. Az se jó ám, ha túlságosan lehűtöd, annál nehezebb lesz nyújtani. Mondjuk folyni se folyjon.
Míg a tésztád pihen, elkészítheted a tojáshabot.
Verd fel keményre a cukorral a tojásfehérjéket! Bele ne szagolj! Büdös, akkor is, ha nem záp! Ha már kemény a hab, forgasd bele a diót, ízesítsd a citromhéjaddal. ( ha akarod ). Vedd elő az omlós tésztádat, nyújtsd kb. fél centi vékonyra. Vastagra? Mindegy. Fogj egy apró pogácsaszaggatót, és kezdd el kiszúrni a linzertésztát. Tedd a kis korongokat sütőlapra. Na, következhet a lapok tojásfehérjével történő felruházása.
Számtalan lehetőséged van. Anyukám a két kiskanál technikára esküszik: egyik kiskanállal habot mersz, másikkal rátolod a korong tetejére. Nekem jobban bejön a habzsákos változat. Ha nincs habzsákod, bármilyen tiszta zacskó megteszi, elég kivágni az egyik sarkát. Ezt szépen megtöltöd a masszával, majd a linzerkarikákra halmozod.
Kb. 18o fokra előmelegített sütőben világos-aranysárgára sütöd. Vigyázz, ne szárítsd ki a tojáshabot, akkor nem olvad a szájban olyan pompásan!
És még nincs vége! Amint elviselhető hömérsékletűre húltek a sütik, tetszés szerinti ízesítésű lekvárral kettesével összeragasztgatod őket, természetesen az omlós részüknél. Végül porcukorral szórod, ettől lesznek havasak azok a labdák!
Csókol,
ÁghIca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése