Valami bűzlik...

Igaza van Zitának, rosszul áll a Hold az égen, amit sajnos az én tortáim is megsínylettek. Kezdjük az elsővel: a heti második Orosz Kémmel, amit már megint a nagyobbik lányom rendelt, és még mindig a születésnapjára, pontosabban ezúttal a születésnapi bulijára. Olyan lelkesen készültem, most még a piskótakészítés lépéseit is lefényképeztem, hátha valakit érdekel. Kikevertem 7 tojássárgát 3 kanál cukorral. Felvertem 7 tojásfehérjét a maradék 4 kanál cukorral. Jó keményre, ahogy anyukámtól tanultam, aki pedig az ő anyukájától, aki pedig az övétől, és így tovább. Kezdők kedvéért elárulom, olyan keményen kell állnia a habnak, hogy ha megfordítjuk, nem állhat fenn a veszély, hogy az egész fejünkre borul. És a drága fényépezőgépünk sem lesz maszatos.

Szóval így álljon! Az ott fönt a plafon a lámpával!

 Tahát minden a legnagyobb rendben haladt...mindaddig, amíg hirtelen elhatározásból bele nem szagoltam a habba. Bár ne tettem volna! Enyhe, furcsa, számomra kellemetlen szagot éreztem. És újra beleszagoltam. És újra, és újra. Megszagoltam a sárgákat is. A cukrot is. Még a tojáshéjakat is kikukáztam, azokat is jól megszimatoltam. de csak a tökéletesen kemény tojáshabom bűzlött finoman. Vagyis enyhén. Óriási dilemma előtt álltam, de végül döntöttem. Összeforgattam a diszkréten bűzölgó habot a cukros tojássárgákkal. Összeszedtem minden bátorságomat, és a lisztet is kanalanként, óvatosan beleforgattam.Az összevegyítést szigorúan kézi habverővel végezzük! Ha nincs kézid, akkor azért jó a gépi is. Ha az sincs, kérd el a férjed fúróját meg az apukád malterkeverőjét, a kettő együtt majdnem olyan, mint az igazi cukrászlaborokban használt mixer.

Így csináld, esetleg másképp, tejsen mindegy, a végén úgyis összeesik.

Tehát egyesítettem kétféle tojásos masszát ( ezt egy igazi szakácskönyvben olvastam így, amit főzni tudó profi írt! ). Masszáim egyesülése után befogtam az orrom, nagy levegőt vettem, elmondtam egy "miazanyádérrtkellettnekedmegintpiskótátsütnöd"-et, és két púpozott evőkanállal fogyasztottam éhgyomorra az enyhén, ámde gyanúsan büdös maszlagból. Megállapítottam, hogy az íze nem büdös, ami némileg megnyugtatott.

Az előzőleg alul sütőpapírral kibélelt, oldalain pedig vajazott-lisztezett nagy és otromba tortaformámba simítottam a tésztát, majd a sütőbe toltam.
Míg a tészta sült, sütőpapírt ragadtam és megírtam a Végrendeletemet, arra az esetre, ha mégis záptojásalapú szalmonella mérgezést kaptam volna a két kanál nyersen fogyasztott bűzlő masszától.

Jobbról balra olvasandó,  fordítva írtam. ( Hogy erről a szalmonella fertőzés, vagy Orsi arab fűszerkeveréke tehet, majd holnap elválik)

Végrendelkezés után több helyen utánanéztem, mennyire büdös a záptojás, de akármilyen párosításban írtam le a záp és a tojás kifejezést, csak arról kaptam roppant hasznos információt, hogy a záptojások szagolgatása erekciót okoz. Nálam nem okozott. Férfi pedig sajnos nem volt a közelemben, hogy meztelenre vetkőztetve megszagoltassam vele a sülő tésztát, így megmaradtam kétségeim között.
Orsi és Zita tájékoztattak, hogy a záptojás a bűzéről híres. Nem az enyhe bukéjáról, amit én éreztem. Mondjuk ez is elég szubjektív, kinek mi az enyhe. Tűréshatár-, szagérzékenység- és fájdalomküszöb függő a dolog. Nem lettem okosabb.
Alig végeztem a közvéleménykutatással, elkészült a piskótám. Jó magas lett, jóval magasabb, mint szerdán. De pontosan ugyanakkorára esett össze, mire kiszedtem a sütőből, mint amekkora a szerdai volt alapjáraton. Sajnos én nem vagyok profi, így eszembe nem jutott cserepes virágot csinálni belőle, megaztán abban sem voltam még biztos, hogy megtartom. Ez a záptojás és szalmonella ügy csak nem hagyott nyugodni. Belegondoltam, én meghalok, oké, gyermekeim figyelmeztetve vannak végrendeletileg...na de ott van a többi vendéggyerek. Semmi gond nem lenne, ha a szüleiknek lenne némi humorérzéke, de nincs nekik. Már egy kis allergiától is oda vannak, ha megtudják, hogy záptojásból sütöttem nekik, képesek lennének megsértődni. Vagy a származásommal visszaélni.
Kétségek között hemperegtem. Fájt a hátam, mindenem, meg közben odaégettem egy banántortát, erről nem is beszélek bővebben, kétfajta krémet és kétfajta tésztát sütöttem és kavartam, nem csoda, ha az egyik a szemetesben landolt. Szidtam a férjem mint a rongyot, hogy nincs itt, még a záptojás tesztelést sem tudom rajta elvégezni, és különben is miatta meg a Hold miatt összement a piskótám, a másik odaégett, tojásaim elfogytak, újat sem tudtam septiben rögtönözni.
Nosza listát írtam, és elindultam bevásárolni. Azt most nem részletezem, hogy mit nem vettem, mert itthon hagytam a listát. A tojást nem felejtettem el, hát sütöttem még egy piskótát. Mindent ugyanúgy csináltam , mint fent illusztráltam, hagy ne tegyem ide ugyanazokat a képeket, és hagy ne mondjam ide ugyanazokat a betűket.
Annyit azért variáltam, hogy ezúttal egyenként tördöstem fel a tojásokat, megszaglásztam mindet, sárgáját, fehérjét külön, mielőtt a keverőtálba löttyintettem volna. Aztán gyanakodva megszagoltam a keményre vert cukros fehérjét! És ez is bűzlött diszkréten de egyértelműen! Hallelúja! Most esetleg többen azt hiszik, kétségbe estem, de annyira nem vagyok én sem pesszimista, inkább levontam a következtetést: a tojáshab és a cukor közösülés után bűzlenek. És ez a bűz teljesen normális, egészségre ártalmatlan kémiai reakció, nem kell foglalkozni vele, és főleg nem kell mindenáron megszaglászni. ( megjegyzem, férjem, miután tájékoztattam legutóbbi konyhai szereplésemről, kijelentette, hogy szerinte az orrom büdös, azt érzem valahányszor belenyomom a tojáshabba. )
De a lényeg, hogy a végére lett két tök egyforma, magasnak indult, majd magába roskadt héttojásos tortaalapom. Elhatároztam, a nutellás, az orosz kém mellé készítek egy harmadikat. ( igazából a banános lett volna a harmadik, de azt már komposztálom azóta)
A nutellás pocsékul néz ki, az is összeesett, pedig nem én sütöttem, babapiskótából van. Majd lefotózom elrettentő példának. Az Orosz Kém betöltve, a tejszint majd holnap teszem rám.
A szalmonellás-záptojás gyanús is elkészült. Hűtőm kicsi, a két hűtendő is nehezen fér be, muszáj volt egy szobahőmérsékletet tűrő verziót rögtönöznöm.Kettévágtam, meglocsoltam egy kis alkohollal és kávéval ( úgy döntöttem, csak a nagykorúakat mérgezem, ha esetleg mégis záp volt az a tojás ), megkentem nutellával, középen, oldalt, felül, majd cukorbevonóval dekoráltam. Ja, és ráhintettem a lányomat is. Íme:

Holnap elmesélem, hogyan kellet volna a nutellás tortámat készítenem, És megmutatom, hogyan nem szabad!

Na, így néz ki egy randa nutellás bigyó. Az íze viszont nagyon jó lett. 

Legújabb Orosz típusú Krémtortám. Olyan eleven! Orosz LényTortának anyakönyveztem.

P.s.
Nutellás bigyóm a bizonyíték rá, hasznos dolog alaposan elrontani legalább egy szülinapi tortát. Erről az egyről fényképes bizonyítékok nélkül elhitte mindenki, hogy én csináltam.
" Micsoda torták!" kiáltott fel S.A. anyukája, amikor meglátta a leányom portréival ellátott tortákat. Aztán pillantása a nutellás bigyóra tévedt és hozzátette: " Látom, a csokisat te csináltad..."
Jó érzés tudni, hogy egy nutellás bigyót simán kinéz belőlem.

üdv,
ágh ica