2011. március 8., kedd

Kétségbeesve keresem Pöttyöst , az Igazi Igazit!

Mert aki a kilencvenes évek előtt élt és fogyasztott, nem állítja, nem állíthatja ( ! ), hogy a ma igazinak csúfolt, és pöttyösnek álcázott túrórudi olyan, mint az átkos-áldott, gyűlölt-imádott kommunista években kapható elődje volt!  Korántsem olyan, de ha nagyon szigorú akarok lenni, azt kell mondanom, még csak távolról sem hasonlít hozzá. De lássuk a többi társát. Nem mondom, hogy manapság nem lehet finom túrós desszertet (mellőzzük a TÚRÓ RUDI kifejezést) kapni, van egy pár, ami tényleg egészen finom. De ha valaki a régi, az igazi Túró Rudi ízét szeretné viszontérezni a szájában, nos az finoman szólva...álomvilágban él. (eredetileg frappánsabbat írtam, de félek a cenzúrától) Mert ahhoz sajnos egyik sem közelít. Sem a túró igazi, friss savanykás íze, sem a csokoládé roppanóssága és kakaótartalma nem a régi. Én kínomban végigkóstoltam az összes forgalomban lévő túrós desszertet, de igyekezetem mind hiába volt. Mindössze egyet találtam, ami, ha máshogy nem is, legalább nyomokban tartalmazza a Régi, A Retro, Az Igazi Túró Rudi ízvilágát. Ez valamivel savanykásabb társainál, és mintha a csokibevonó is kicsit jobb lenne rajta. Ő pedig a Kockás. Nem a mai Pöttyös, ahogy lennie kéne, hanem ellenlábasa, a Kockás.
  Félre ne értsen senki, nem vagyok én az a múltat visszasíró őskövület, igazából én a jelent és a jövőt éljenező őskövület vagyok,  de a Túró Rudi azon kevés dolgok egyike, ami hiányzik a gyerekkoromból. Nem sírom én vissza sem a vizes fagylaltokat, (már csak azért, mert ilyet ma is sok helyen kapok ), nem hiányzik a híres-hírhedt Jégbüfé kátrányízű krémese, sem a régi idők hagyományos szaloncukra, sem a menzai lebbencsleves, és még sorolhatnám. Csak az az igazi Túró Rudi ne tűnt volna el az életemből! Bizony, az jól esne néha! ( Na jó, bevallom, a szintén kipusztult eredeti Leo jégkrémből is szívesen benyomnék most úgy tizet, csupán nosztalgiából.)
De térjünk vissza Pöttyösünkhöz!

Szóval, hiányzik, ha nem mondtam volna még elégszer. Nagyon is hiányzik. És miután a boltokban hiába kerestem-kutattam, a google-hoz (az imádott google-hoz) fordultam kínomban tanácsért. Receptért. Bármilyen segítségért. És a rendszer tucatszámra köpte elém a "jobbnál-jobb", "kipróbált", "isteni", "eredeti" és "igazi" túró rudi recepteket.
És érdekesmód mindegyikben volt valami furcsa és gyanús. Sokba tejszín, tejföl, zselatin kellett, és ipari mennyiségű cukor! Egyet készítettem el recept alapján, a legkevesebb gyanús elemet tartalmazót, de az eredmény így is egy nagy csalódás lett. Olyan íze volt, mint a túrós palacsintának, amiből kifelejtették a palacsintatésztát. (viszont nagyon pofás kis pöttyös papírkába csomagoltam mindet, így legalább jól nézett ki, amíg ki nem bontotta az ember)
Akkor határoztam el, hogy saját magam próbálkozom. Abban szinte biztos voltam, hogy az eredetiben nem volt se tejföl, se tejszín...zselatin nem tudom, mindenesetre az biztos, ha volt is benne ilyesmi, az nem az ízhatás fokozására szolgált, hanem legfeljebb a megfelelő állag elérése érdekében, így én zselatint sem tettem a sajátba.
Fogtam a jó magyar, félzsíros túrómat, kicsit áttörtem, csak annyira, hogy formázható legyen. És elégedetten konstatáltam,  csodálatosan formázható zselatin nélkül is. Örömömben nagyon óvatosan elkezdtem porcukrozni. Tényleg nagyon óvatosan, közben folyamatosan kóstolgattam. Meg nem mondom, végül mennyit tettem bele, de fél kiló túróhoz biztos nem ment bele több, mint 3-4 kanál, de talán még annyi sem. Talán inkább 3-4 kiskanál volt csak. Mert az igazi, az átkosi Túró Rudinak bizony túró íze volt, nem cukor, tejföl, palacsinta vagy oroszkrémtorta íze. Szóval inkább legyen kicsit túl savanykás, mint túl édes, gondoltam (és láss csodát, igazam lett), hiszen jön még rá a csokoládé, ami megint csak tartalmaz cukrot. Majd' elfelejtettem, pár csepp citromlét is tettem a töltelékbe!
A csokinál is bajban voltam természetesen. Nyílván anno sem használtak 7o százalék kakaótartalmú, kiváló minőségű keserűcsokoládét, de abban is biztos vagyok, hogy nem az "étbevonó" vagy "kakaós bevonómassza" ölelte át a finom túrótölteléket. Ezek a kakaós masszák köztudottan csak látszatra emlékeztetnek a csokoládéra, valójában egy gramm kakaóvajat nem tartalmaznak. Végül egy alcsony, 5o százalék kakaótartalmú, átlagos étcsokoládé mellett döntöttem. Ami roppan, ha beleharapunk, de azért mégsem túl keserű.
És jöhetett a nehezebbik része a munkának. A túrótöltelék megformálása, ahogy már fentebb említettem, nem okozott gondot. A bevonás annál inkább. A csokit termszetesen felolvasztottam. ( Én a mikró alacsony hőfokozatán olvasztok legszívesebben, de ha biztosra megy az ember, tanácsosabb a vízgőz) Próbálkoztam a hurkapálcás nyársrahúzással, majd csokibamártással, nem jött be. Végül először a rudak egyik felét kentem meg a csokival, a túrós résszel lefelé hagytam a hűtőben megdermedni, majd később a másik oldalt is bevontam. A világ legocsmányabb túró rudiját kaptam végeredményül, és nem mondom, hogy pont olyanra sikerült, mint az igazi, a régi, a TÚRÓ RUDI, de egyértelműen jobban emlékeztetett a régi ízre, mint a  ma kapható túrós desszertek legjobbjai.

3 megjegyzés:

  1. fantasztikus!!!!ki kell probalnom!!!!

    VálaszTörlés
  2. Névtelennek üzenem ( R. Zita F. Pákóné, te vagy az? ) ne felejtse el a végén kis piros pöttyös papírkákba csomagolni a rudikat!

    VálaszTörlés